Jeanette Winterson Nem a narancs az egyetlen gyümölcs című regénye megrendítő, és fontos olvasmány, de számomra nem vált igazán maradandó élménnyé. Az önéletrajzi ihletésű történet egy vallásos közegben felnövő lány útkeresését mutatja be, ahol a hit, a megfelelési kényszer és a saját identitás felfedezése folyamatos átfedésben áll egymással.
Douglas Stuart regénye erős és nyomasztó olvasmány, amely ugyanazzal az őszinteséggel nyúl a gyermeki kiszolgáltatottság, az erőszak és a szeretethiány témájához. A glasgow-i lakótelep világa sivár, kemény és veszélyes, ahol a férfiasságot az agresszió, az érzelmek elfojtása és az alkohol határozza meg, és ahol egy érzékeny fiú túlélése önmagában...
"Tényleg igaz a mondás, nem érthetjük meg, amíg át nem éltük."
Ez a könyv egy igazi lélekmelengető olvasmány volt. Dzsivon története a gyászról szól, arról, amikor az ember nem akar továbblépni, mert fél, hogy ezzel elárulná azt, akit elveszített.
Ez egy lélekmelengető regény, amely már az első oldalaktól kezdve beránt és belecsavar a szívedbe. A kiégés, és az érzelmi kiüresedés témája könnyen átélhető, Kikuko induló állapota sokak számára ismerős lehet. A virágbolt pedig tökéletes ellenpontja ennek: színes, illatos, ahol minden gesztusnak jelentése van, és ahol végre figyelnek egymásra.
A Versek & imák kellemes meglepetés volt: őszinte, és meglepően őszinte egy olyan alkotótól, akit sokan elsősorban filmszerepeiből ismernek. Matthew McConaughey versei egyszerre személyesek és közérthetők, inspirálóak anélkül, hogy erőltetetten motiválóvá válnának.
"[…] mindenki tesz időnként rosszat, de ettől még nem vagyunk rossz emberek."
Ez a könyv nehéz olvasmány – érzelmileg mindenképpen. Babarczy Eszter naplóbejegyzései kíméletlen őszinteséggel mutatják meg azt a hat hónapot, amikor egy gyerek végignézi a szülő lassú leépülését, miközben saját, régóta cipelt hiányérzeteivel is szembesülnie kell. Az apa–lánya kapcsolat távolsága, az el nem mondott mondatok és a soha meg nem...
Ez a kötet hangulatában és témáiban sokszínű, novellái valóban olyanok, mint egy bonbonos doboz: van köztük megható, elgondolkodtató, ironikus és egészen finom is. Dobray Sarolta érzékenyen nyúl az emberi sorsokhoz, és kétségtelenül jól látja az apró, hétköznapi pillanatok jelentőségét.
Ez a regény szinte észrevétlenül rántja be ebbe a csodálatos világba az olvasót. Ingmar története nem nagy forduldularokra épül, hanem csendes pillanatokra, emlékezésre és az újrakezdés lehetőségére. Az özvegy rendező alakja szerethető: egy olyan ember, aki a gyász után a felesége rózsakertjében talál kapaszkodót az élethez.
Ez a kötet kétségtelenül gondosan felépített, de számomra mégsem tudott olyan maradandó élményt kelteni, amelyre még több hónap eltelte múlva is vissza tudnák idézni. Pár gondolat, idézetet azonban kijegyzeteltem magamnak. Az Éngép ötlete érdekes, és érezhető a tudatosság, a szép megfogalmazások, valamint az, hogy a szerző pontosan tudja, mit és...