Douglas Stuart regénye erős és nyomasztó olvasmány, amely ugyanazzal az őszinteséggel nyúl a gyermeki kiszolgáltatottság, az erőszak és a szeretethiány témájához. A glasgow-i lakótelep világa sivár, kemény és veszélyes, ahol a férfiasságot az agresszió, az érzelmek elfojtása és az alkohol határozza meg, és ahol egy érzékeny fiú túlélése önmagában is küzdelem.
Mungo és James története a regény legszebb része. A barátságból kibontakozó szerelem törékeny, titkos és folyamatos fenyegetettség alatt áll, mégis ez ad némi fényt a sötét közegben. A galambház menedéke, az egymás iránti "elvágyódás" érzése megrendítő. Ezekben a részekben Douglas Stuart igazán erős: fájdalmasan mutatja meg, milyen az, amikor két ember csak egymásban találhat biztonságot.
Ugyanakkor számomra a regény sokszor túlságosan is súlyos témákat boncolgatott volt. A családi erőszak, és a fenyegetettség szinte folyamatos jelenléte egy idő után tompítja a hatást, és kevés teret hagy.
Összességében ez egy fontos és nehéz könyv, amelynek értékeit elismerem, mégsem vált igazán a szívemhez közelivé. A nyelvezete szép, a témája nyomasztó. Ezért nálam 3,5 csillag: ajánlom azoknak, akik bírják a kemény történeteket, de nem mindenkinek való olvasmány.
