Jeanette Winterson Nem a narancs az egyetlen gyümölcs című regénye megrendítő, és fontos olvasmány, de számomra nem vált igazán maradandó élménnyé. Az önéletrajzi ihletésű történet egy vallásos közegben felnövő lány útkeresését mutatja be, ahol a hit, a megfelelési kényszer és a saját identitás felfedezése folyamatos átfedésben áll egymással.
Jeanette gyerekkora nyomasztó: a pünkösdista neveltetés, a túlzó vallási buzgóság, valamint az anyja szélsőséges viselkedése sokszor döbbenetes, néhol pedig fekete humorral átszőtt. Az ördögűzés jelenetei különösen erősek, jól érzékeltetik, milyen pusztító tud lenni, amikor a szeretet helyét az ítélkezés veszi át.
Ugyanakkor olvasás közben nem ezt vártam a történettől. A nyelvezet és a szerkezet sokszor inkább művészeti történet, mint érzelmi hatásra törekvő, emiatt nehezebb volt igazán kapcsolódni Jeanette belső vívódásaihoz. Bár a témák – identitás, kirekesztés, önelfogadás – nagyon erősek és fontosak, számomra nem mindig voltak elég mélyen kibontva.
Ez egy gondolatébresztő regény, amely jól megmutatja, honnan indult Winterson írói világa. 3,5 csillag: értékelem a bátorságát és az őszinteségét.
