"Tényleg igaz a mondás, nem érthetjük meg, amíg át nem éltük."
Ez a könyv egy igazi lélekmelengető olvasmány volt. Dzsivon története a gyászról szól, arról, amikor az ember nem akar továbblépni, mert fél, hogy ezzel elárulná azt, akit elveszített.
A könyvesbolt ötlete gyönyörű keretet ad a történetnek. Az, hogy Dzsivon saját életének "könyveivel" találkozni, megható: jó lenne visszamenni, megváltozatni a múltat – de közben ott a kérdés, vajon tényleg ettől lesz-e könnyebb a jelen.
A regény erőssége abban rejlik, ahogyan a szeretetről, a veszteségről és a megbocsátásról beszél. Nem ad egyszerű válaszokat a történet során. Inkább azt mutatja meg, hogy a fájdalommal együtt kell megtanulni élni, és hogy a múlt megértése néha fontosabb, mint a megváltoztatása.
Volt néhány pont, ahol kicsit lassabbnak éreztem a történetet, de az érzelme, a hangulata és az alapgondolata miatt így is nagyon közel áll hozzám ez a történet. Egy elgondolkodtató, mégis reménnyel teli olvasmány – azoknak, akik már megtapasztalták, milyen nehéz elengedni.
