Ez a könyv nehéz olvasmány – érzelmileg mindenképpen. Babarczy Eszter naplóbejegyzései kíméletlen őszinteséggel mutatják meg azt a hat hónapot, amikor egy gyerek végignézi a szülő lassú leépülését, miközben saját, régóta cipelt hiányérzeteivel is szembesülnie kell. Az apa–lánya kapcsolat távolsága, az el nem mondott mondatok és a soha meg nem kapott figyelem végig ott feszül a sorok között.

A könyv nagy ereje abban rejlik, hogy nem idealizálja sem a haldoklást, sem a gyászt. Düh, tehetetlenség, szégyen és magány váltják egymást, miközben az egészségügyi rendszer embertelensége is fájóan ismerős képet fest. 

Ugyanakkor a naplóforma időnként monotonná válhat, és nem minden bejegyzés hat ugyanolyan erővel. Vannak részek, amelyek inkább dokumentálnak, mint megszólítanak, és ez kissé megtöri az olvasás érzelmi ívét.

Az Apám meghal fontos könyv. Olyan történet, amely nem ad  válaszokat, de pontosan ezért marad sokáig az emberrel. 4 csillag, mert őszinte, erős és szükséges olvasmány – még ha nem is könnyű végigmenni rajta.

Köszönöm a recenziós példányt a Jelenkor Kiadónak!