Fülszöveg:

Fruzsina a kádban ázó elhagyott menyasszony. Fruzsina a művész, aki egy szarvasbogár-szimbólumban képes látni és láttatni a világot. Fruzsina a nő, aki le meri írni a testét. Fruzsina a gyermek, aki nem maradhatott volna életben csoda nélkül. Fruzsina a szent, aki a legkevésbé sem akar azzá válni.
De Fruzsina leginkább a kortársunk, aki középkori lelkével ókori időkben vándorol.
A Margó-díjas Halász Rita provokatív második regényének hősnője napjaink Budapestjén várja, hogy a Fiú visszatérjen hozzá. Szinte ki sem mozdul művészlakásából, melyet élete töredékeivel zsúfolt tele. Az otthonába rajta kívül egyedül csak a Szent Család bejáratos. Fruzsina elvesztett szerelmese az ő elvesztett fiuk.
Visszatér-e a tékozló, aki feláldozta magát… Igen, őérte is. És vajon mivégre való az ő áldozata? Kifejezhetjük-e, amink nincsen, vagy erre csakis a művészet képes? Túlélhetjük-e az életünket, ha irracionálisan komolyan vesszük?

"Megfogadtam, hogy addig nem mozdulok innen, amíg vissza nem jössz hozzám, hogy a fürdőkád lesz a koporsóm, hogy meghalok a világ számára, és mégis megmentettem apámat. Hogyan lehetséges, hogy a szívem nem csak veled van tele?
Margitnak azt ígérted, ha lemond minden földi hiúságról, még a fiáról és önmagáról is, nem hagyod el soha többé. Vajon anyámnak is ezt suttogtad a fülébe azon a szikrázó tavaszi napon, amikor elindult nélkülem a Zugligeti úton? És én? Én kit hagyjak el érted?"

A történetről:

Ez a könyv elég nehéz olvasmány volt számomra, és nem feltétlenül a története miatt, hanem inkább a hangulata miatt. Fruzsina karaktere erős és különleges – sokszor olyan érzésem volt, mintha csak kívülről figyelném. 

Az egész könyvnek van egy nyomasztó légköre. Tele van fájdalommal, hiánnyal, kérdésekkel. Vannak benne nagyon szép, erős részek és mondatok, amik tényleg meg megfogtak, de ezek között voltak olyan részek is, amiket nehéz volt követni vagy átérezni.

Fruzsina világa érdekes, főleg az, ahogyan a művészethez és a saját testéhez viszonyul, de nekem néha már túl sok volt ez az elvontság. Olykor elvesztem benne, és emiatt kicsit eltávolodtam a történettől is.

Ami viszont tetszett, hogy őszintén beszél az érzésekről. Nem akar szépíteni, nem akar megfelelni, hanem egyszerűen bemutat egy állapotot – azt, amikor valaki benne ragad a saját érzéseiben, és nem talál kiutat. Ez szerintem erős volt benne, még ha nem is volt mindig könnyű olvasni. 

Kicsit olyan ez a könyv, mint egy hosszú, gondolatfolyam: nem mindig érted pontosan, hova tart, de néha megragad egy-egy mondata, és akkor betalál. Viszont ezek a pillanatok nálam nem voltak elég gyakoriak ahhoz, hogy igazán magával vigyen.

Összességében érdekes és egyedi élmény volt. Inkább olyan könyv, amit egyszer elolvas az ember, de nem biztos, hogy újra elővenne.