Ez a regény pont olyan, amilyet az ember Christopher Moore-tól vár: abszurd, elképesztően ötletgazdag, és közben meglepően művelt. A történet már az első pillanatban elvarázsol – Gustav Klimt a Duna-parton, egy rajz, mielőtt mentőt hívna… innen már nincs visszaút.
A századelős Bécs hangulata: művészet, és különös személyek. Sigmund Freud és Carl Gustav Jung felbukkanása izgalmas, ugyan Moore remek érzékkel forgatja ki a történelmi személyeket anélkül, hogy teljesen kifigurázná őket. A humor sokszor nagyon eltalált, máskor szándékosan túlzó – de ez a stílus része.
Judith karaktere érdekes, titokzatos, a múltja pedig egyre őrültebb irányokat vesz: Frankenstein, Alvilág, démonkutya… itt már tényleg mindent bedob a szerző. Volt, ahol érezhetően túlpörgött a cselekmény, és nem minden poén talált célba, emiatt nálam nem lett maximális az élmény.
Összességében viszont egy szórakoztató, vicces regény, ami bátran keveri a történelmet és a humort. Ha szereted az ilyen történeteket, az abszurd humort és nem riadsz vissza az őrült ötletektől, ez a könyv garantáltan betalál nálad.
