Sólyom Anna: A kutya, akit a csillagok vezettek

A kutya, akit a csillagok vezettek egy szerethető, szívhez szóló történet hűségről, kitartásról és az egymásra találás reményéről. Ingrid és kutyája, Roshi kapcsolata már az első oldalakon megható, így Roshi eltűnése valódi érzelmi súlyt ad a történetnek. A függetlenség napi tűzijáték miatti elszakadás drámai és hiteles kiindulópont, amely könnyen bevonja az olvasót.

Roshi vándorútja a regény legerősebb része. A különböző államokon átívelő utazás során megismert emberek és élethelyzetek jól tükrözik a könyv spirituális üzenetét: a kutya nemcsak túlél, hanem jelenlétével segít, gyógyít, tanít. Ezek az epizódok kedvesek, néhol kifejezetten meghatóak, és jól illeszkednek a zen szemlélethez, amely végig átszövi a történetet.

Ugyanakkor a könyv időnként kissé kiszámíthatóvá válik. A találkozások hasonló mintát követnek, és bár a mondanivaló szép, néha túl direkt módon jelenik meg. Ingrid szála háttérbe szorul Roshi kalandjai mellett, ami miatt az ő története kevésbé bontakozik ki érzelmileg, mint amennyire lehetne.

Összességében ez egy meghitt regény, amely elsősorban a kutyák iránti szeretetre és a spirituális gondolatokra épít. Nem minden elemében erős szerintem, de a hangulata és az alapötlete miatt könnyű megszeretni.

Ajánlom azoknak, akik szeretik az állatos történeteket, és nem bánják, ha a cselekmény helyett inkább az üzenet és az érzelmi töltet kerül előtérbe. 

Köszönöm a könyvet a Partvonal Kiadónak!