Marie Vareille: Spagetti-szindróma

Ez a regény egy tehetséges, ambiciózus kamaszlány történetét meséli el, akinek az élete egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozik. Léa számára a kosárlabda nemcsak sport, hanem kapaszkodó is: az édesapja az edzője, példaképe és legfontosabb támasza, így minden adott ahhoz, hogy megvalósítsa az álmait. Egy tragédia azonban mindezt kettétöri, és Léát arra kényszeríti, hogy újragondolja mindazt, amit addig biztosnak hitt.

A könyv fontos és nehéz témákat érint, mint a gyász, a veszteség és az elfogadás, ám számomra ezek feldolgozása nem volt igazán meggyőző. A történet sokszor túl kiszámíthatónak érződött, és bár érzelmes szeretett volna lenni, nem mindig tudott igazán mélyen megérinteni. Léa vívódásai hitelesek, mégis hiányzott belőlük az a plusz, ami igazán közel hozta volna a szereplőt.

Marie Vareille írásmódja gördülékeny, a téma pedig kétségtelenül fontos, de a regény hangvétele és érzelmi ereje nem talált meg engem. Úgy éreztem, hogy a könyv inkább tanítani akar, mint történetet mesélni, és emiatt nehezebb volt vele azonosulni.

Köszönöm a recenziós példányt a Ciceró Könyvstúdiónak!